Átlag user már intő jelnek venné, hogy egy filmnek nincs magyarországi bemutatója, nincs fent az adatlapja a port.hu-n, nem jelent meg dvd-n, és úgy egyáltalán: senki nem hallott róla még itthon.

A következő daraboknak lehet, hogy volt bemutatója itthon, sőt az is lehet, hogy már megjelent dvd-n is, de az biztos, hogy nagyon kevesen látták. Pedig attól még jók.

Szomorú, vagy sem de a legtöbbje bármikor megverné bármelyik idei Oscar-jelöltet, ráadásul egyik sem valami dél-koreai rendező által készített művész-agymenés.

1. Everything is illuminated

Liev Schreiber első rendezése. Gyanítom, hogy már róla sem sokan hallottak, azon kívül, hogy játszott pár CSI-részben és néhány ilyen-olyan kis költségvetésű cuccban. Ez a darab egy amerikai zsidó srácról szól - Elijah Wood zseniális alakításában-, aki egy idős nőt akar megtalálni Ukrajnában, aki még a II. világháborúban kimentette nagyapját a nácik karmaiból. Van itt kérem balkáni humor, egy kis holokauszt-dobálás, de alapvetően érzelmes, édes-savanyú road-movie. Elijah mellett feltűnik egy autentikus ukrán fenegyerek Eugene Hutz, akinek ez a második filmje, de remélem nem az utolsó. Zseniális.

2. Son of Rambow

Egy aranyos angol film gyerekekről felnőtteknek. A stáb amilyen ismeretlen annyira meglepetést tartogat, akár egy hideg Sapporo. A főszereplő egy 10 éves szegény, de olyan filmőrült kissrác, aki le akarja forgatni egy amatőr kamerával a Rambo-t, persze Stallone nélkül. Van egy haverja, aki még az ördögnél is rosszabb, viszont Robert Downey-nál is jobb fej. Abszolút meglepetés, én jókat derültem rajta. A társadalom és valláskritika erősen érződik, és egy kicsit ott van a soha ne adjuk fel-érzés. Érdekesség, hogy a film rendezője jogi problémák miatt választotta ezt a címet, hogy ne kelljen tejelni a Rambo-név miatt. Emiatt ez egy olyan film lett, amit még a google sem ismer. Legalábbis a keresési javaslatból ez derül ki. : )

3.This is England

Ismét Anglia, kicsit fajsúlyosabb téma. Egy kicsit az Amerikai História X (micsoda hülye magyar cím) nyomvonalán jár Shane Meadows, aki megmutatja, hogy nemcsak Amerikában van fajgyűlölet. Főszerepben egy naív, apahiánnyal küzdő kissrác, aki rossz társaságba keveredik. Míg Tony Kaye (pedig ő is angol) egy olyan társadalmi milliőt mutat be, amit csak kívülről látott, Shane Meadows egy olyat, amit nagyon is ismer. A kissrác félelmetesen jó a vásznon. Ezerszer inkább elhittem róla, hogy nem túl boldog a családjával mint a nyikhaj kis Justin Henrynek. Elgondolkodtató film.

4. The Upside of Anger

Kevin Costnert egy időben divat volt fikázni pedig azért befigyelt nála egy Farkasokkal Táncoló és igenis volt néhány jó filmje (pl az Open Range is). Mit ne mondjak ez a családi kis romkom nálam nagyon betalált. Costner egy lecsúszott alkeszt alakít, aki régen bézbólozott, most meg inkább csak iszik mint egy 18-éves és van egy lepukkant rádió műsora, amit kábé csak ő  meg a szerkesztő hallgat. Joan Allen a másik félnótás lúzer, aki meg a férje miatt vedel, így ők ketten egymásra találnak. Főszerepben a család, illetve a család nem-megléte. Gondolom ebből itthon is sok embernek kijutott, ezért pláne csodálkozom, hogy a gyökér magyar forgalmazók csak DVD-n voltak hajlandóak megjelentetni ezt a gyöngyszemet. Komolyan mondom Kostner egyik legjobbja az uccsó 10 évből, ez pedig azért jónagyotmondás.

5. The Visitor

Ez nem egy Invaders-klón és nem is valami újabb alienhorror-gagyiság. Egy megsavanyodott tanár a főszereplője ennek a szomorédes filmnek. Richard Jenkins többet hozott, mint a kötelező, mivel a szerepért leesett neki idén egy Oscar-jelölés. Jenkins ismerős lehet amúgy jó pár Coen és/vagy Farrelly filmből, mert szinte mindegyikben benne van. A film amúgy az amerikai bevándorlást veszi késélre és az ezzel járó ostoba bürokráciát. Levetíteném mindenkinek, aki ki szeretne vándorolni az USA-ba, és azt hiszi hogy ott burgerből van a kerítés. Slussz poén: Jenkins ezzel az alkotással máris több jelölést begyűjtött, mint egész eddigi filmjeivel együttvéve : )

6. Redbelt

David Mamet, akinek már van egy Pulitzerje és benne volt a keze néhány egész jó filmben (Aki legyőzte Al Caponét, Ronin),  ezúttal a harcművészethez nyúlt. Persze a szerencsétlen magyar portálok legtöbbjén leginkább akciófilmként van feltüntetve, de ez ne zavarjon meg senkit, mert akció annyi van benne, mint egy náci tisztben a jóérzés. Ha most azt várod, írjam le miről szól, így jártál. Nincs hagyományos értelemben nagy világmegváltó sztorija, mégis úgy éreztem hozzátett valamit az életemhez. A színészek pedig nem statiszták, nem csak a vászon részei, hanem élő karakterek, akiknek egyénisége és története van. Egy igazi meglepetésfilm.

7. Traitor

Terrorizmus és 9/11. Elég aktuális mostanában (vagy inkább azóta) ez a téma, és Jeffrey Nachmanoff, akinek rövidebb a filmográfiája az imdb-n, mint a letaposott fű, csinált egy meglepően jó filmet. Na persze kellett hozzá Don Cheadle és Guy Pearce is, de én mindig azt mondom egy film azonnal elvérzik a rossz forgatókönyvön, itt pedig erre nem lehet panasz. (még Steve Martin keze is benne volt a dologban (!)). Jól jellemzi a filmet, ha azt mondom a nemrég látott Ridley Scott-féle Body of Lies (70M $-ból készült) a nyomába se ér a Traitornek (22M $-ba került). Pörgős, izgalmas, érdekes. Szóval megnézős.

8. The Green Butchers

Voltam egyszer Dániában még 1997-ben és annyi ragadt rám belőle, hogy aki itt lakik, az mindenkit az asztal alá tud inni és tuti depressziós. Mégis van egy olyan utánozhatatlan bája ezeknek a skandi-filmeknek, amire ha van rá hajlamod úgy fog ragadni rád minden szava, mint zsíros bőrre a kosz. Nem is baj, hogy a magyar mozikba nem került, mert még valaki le merte volna szinkronizálni. Valahogy úgy tudott ez a film a legnagyobb emberi gyengeségekről (egyedüllét, depresszió, magány, hazugság, irigység) mesélni és tanulságot közölni, hogy közben dőltem a röhögéstől. Ilyenek a dán filmek és ilyen Anders Thomas Jensen (természetesen dán) is, akit leginkább forgatókönyvíróként jegyeznek, de abban zseniális. Ha a Testvéred Feleségét, vagy az Ádám almáit láttad, akkor tudod miről beszélek. Ha meg nem, akkor sűrgősen pótold!

9. Wake of Death

Steven Seagal mellé már régebben beállt a sorba Jean-Claude Van Damme, akinek utolsó mozis megmozdulása azt hiszem még a Hirtelen Halál volt 1995-ből. Nem tudom milyen ihlet vezérelt, mikor megnéztem ezt a filmet, de komolyan mondom nagyon meglepődtem. Azt végképp nem gondoltam volna, hogy Jean Claude egyszer majd úgy tud játszani egy drámai szerepet, hogy nem röhögöm könnyesre magam. Ez itt a szó legpozitívabb értelmében sikerült neki. A sztori nem egy nagy szám, de az akciójelenetek nagyon jók. Ez a Philippe Martinez nevű ürge, akinek a legnagyobb dobása eddig producerként a Harsh Times c. igen jó kis Chris Bale-film volt, úgy gondolta mi lenne, ha nem úgy mutatná be Van Damme-ot, min a 360 fokos rúgásáról ismert B-movie sztárt, hanem megpróbálna vele eljátszatni egy figurát. Jól tette.

10. Rise of the Footsoilder

Egy időben nagyon jöttek ezek a különböző focis témájú őrületek (Green Street Hooligans Frodóval, vagy éppen a Football Factory), de sosem érdekelt igazán ez a sport, főleg nem a vásznon. Julian Gilbey egy igazi filmes partizán, amolyan Robert Rodriguez angol kiadásban. Első filmjében, a Reckoning Day-ban kábé mindent ő csinált: rendezett, írt, vágott, kamerát kezelt, sminkelt sőt még játszott is benne. Ezt még bepótolom, bár nem valószínű, hogy itthoni forrásból, mivel se a porton se az xpressen nincs róla egy bekezdésnyi infó sem. Mindenesetre ha olyan, mint ez a film, akkor kijárna neki egy 28-as karika is, mivel a Futtballmaffia c. alkotása (DVD-n már megjelent) az utóbbi évek legbrutálisabb kétórája. Minden karakter egy totális antihős, akiket csak utálni lehet. Főleg a főszereplő, Ricci Harnett, aki egyszerűen telitalálat. Egy ellenszenves bunkó, akinek egy pozitív megmozdulása sincs a filmben. Viszont hiteles, és következetes, ami miatt odabilincsel a vászon elé. Külön érdekesség, hogy emiatt a film miatt több, mint 15 kilót fogyott. Igazi angol faszagyerek.

Remélem megnézed valamelyiket és jól szórakozol. Nekem sikerült.