Mostanában kevés az a film, amire emlékezni lehet, vagy idézni belőle, vagy egyáltalán van valami értelme, hogy egyáltalán elkészítették.

Nem akarok senkit sem megsérteni szeretett hazámban, nade aki kitalálja az ilyen és ehhez hasonló filmcímeket, azokat kilőném egy űrkabinban Jar Jar Binks-szel az Alderaanra és várnám, amíg szénné porlad.

Nehezen indult a 2009-es év és már kezdtem kornyadozni, de valahogy a vidéki levegő meghozta a jó filmeket is. A listák kidobott karakterek az ablakon, de a szentimentalizmus és az indeus was here-érzés engem sem hagy nyugodni : )

A post címéről Saul Rubinek és Bronson Pinchot jut eszembe a Tiszta Románcból, amikor a producer megkérdezi a béna asszisztenst, hogy mi legyen a Body Bags folytatásának címe :) Üdv mindenkinek így fél év után. Sok film lement azóta, de az utóbbi egy hónapban annyi jót láttam, hogy ez most idekívánkozott. Egy kivételével mind 2008-as darab. Ha én Delorean lennék...

Body Count.

Vagyis a vásznon meghalt/megölt emberek száma. A szó eredetileg azokat a katonákat jelenti, akik egy-egy ütközet után megszámolták a halottakat a harcmezőn. 1949-ben vezették be a személyi igazolójegyet, azaz a dögcédulát, amiből kettő volt: egy a zsebben, egy pedig a nyakon. Erre akkor volt szükség, ha szerencsétlen bakából nem maradt semmi, ami alapján azonosítani lehetett volna.

Tegnap mozimaraton volt nálunk és sikerült egy filmben két olyat látnom, amit az ILM is megirigyelhetne.

Vannak filmek, amiről sejtem, hogy semmiről nem szól, csak arról, hogy minél nagyobbat szóljon a 10+1 DTS-ES és azt várom, hogy mikor robban szét az egész vászon. Nincs ezzel baj, elvégre a mozi elsősorban szórakoztatás, a többi púder. : )

Rossz idő van ma reggel, ami nem jelenti azt, hogy nekem is rossz kedvem lenne, de ez egy negatív bejegyzés lesz. Akit ez zavar, az olvasson fel a gyereknek, vagy örüljön annak, hogy nem kell locsolni a kertet/autót.

Vannak páran, akik általában az ésszerűség és az önbizalom furcsa esszenciájaként megváltoztatják születési nevüket és olyan azonosítóval élik életüket, melyek már végérvényesen rájuk ragadnak. Mert tudjuk, hogy Nomen Est Omen, azaz a név végzet. Ezt egyébként Plautusnak köszönhetjük, aki Shakespeare-hez hasonlóan színműveket (is) írt.

Most nem Dustin Hoffmanról fog szólni a post (bár a régebbi mozgóképes megnyilvánulásai piszok jók), hanem azokról a filmekről, amelyekben ifjú titánként próbáltak csúcsra törni a jobb sorsra érdemesek.

Amikor valaki ott van, akinek nem kéne. Azért K-val, mert nomen est omen. Cameo az, amikor a filmben feltűnik egy pillanatra egy híresség, vagy olyasvalaki, aki előtt tisztelegni akar a rendező, vagy csak egyszerűen a poén kedvéért. Amolyan exhibicionista őrület.

Mivel ma lesz hajnali kettőkor a 81. puccparádé, gondoltam én is beállok a sorba és idebiggyesztek egy szerintem-ki-nyer-listát, hátha most az egyszer bejön és holnap majd üvölthetek itt (a lottó ötös helyett) hogy naugye én megmondtam. Az idei jelöltekkel elég jól állok, úgy a 70%-át láttam. Sajnos a minőség olyan amilyen, de ezen kár fanyalogni, 1995 óta úgyis csak egyre gyengébb a mezőny.

Ez így első hallásra vicces volt, sőt még nézni is, de azok már nem örülnek annyira felhőtlenül, akik ott ülnek a sorokban és szembe kell nézniük a rideg ténnyel: Oscar bácsi idén sem hozta el nekik az idei aranyszobrocskát. Február 22-én vasárnap hajnali kettőkor Oscar-díj átadás. Most pedig következzen a mai meghökkentő mese azokról, akik csak a középső ujjat láthatták felemelkedni.

Ha azt hitted, hogy Jim Belushi és John Belushi egy személy, csak azért mert mindkettő neve J-vel kezdődik, tévedtél. Ha azt gondoltad, hogy a Jim a John becézése, akkor ugyancsak. És ha azt hitted, hogy a google nem fogja összekeverni őket, akkor már harmadszor tévedtél. De legalább testvérek voltak.

Átlag user már intő jelnek venné, hogy egy filmnek nincs magyarországi bemutatója, nincs fent az adatlapja a port.hu-n, nem jelent meg dvd-n, és úgy egyáltalán: senki nem hallott róla még itthon.

A következő daraboknak lehet, hogy volt bemutatója itthon, sőt az is lehet, hogy már megjelent dvd-n is, de az biztos, hogy nagyon kevesen látták. Pedig attól még jók.

most sikerült megnéznem guy ritchie spíler (fordítás??????!) című alkotását, amire még a legjobb jóindulattal sem tudok egyetlen pozitív jelzőt sem aggatni. ezt akárminek is szánta egyszerűen merénylet minden jóravaló és őszinte filmrajongó ellen.

Ez talán lehetne a wannabe-oscar postom folytatása, de a fikázásból elég heti egy post. most inkább olyasmiről lesz szó, ami Forrest szerint nem nő minden bokorban. Vagyis az Oszkár-gáláról. Mert azt gondolom nem sokan tudják, hogy mindössze két olyan film van, aminek mindhárom részét jelölték Oscar-díjra.

sok olyan film van, ami oscart érdemelt volna. és sok olyan wannabe film is, aki szeretné megkapni az oscart. eheti, vagy enapi bejegyzésemnek semmi köze az urban legendekhez. ez inkább egy jó kis fikázás lesz, mert.

Erről a filmről nekem is vannak "ódrijaim". Meg szerintem mindenkinek. Oszesz blogján olvastam pár napja, hogy neki a Forrest Gump volt az igazi. Tényleg aranyos, na de a Mátrix az mátrix. Mint ahogyan a Kelet az kelet és az is biztos, hogy a google-nak van a legrondább új logója, Forrestnek pedig BB volt a legjobb jóbarátja.

mindannyian tudjuk, hogy ki azok a baldwinék - legalábbis hollywoodban. van belőlük mindjárt 5, és mindegyik színészkedik. aztán van michael douglas, akinek van egy híres apja (kirk douglas), és ha nem lett volna, akkor minden bizonnyal neki is nehezebb. és mi van a többiekkel?

de addig is itt egy csokor érdekesség meg hír, amivel lehet majd villogni 2ezer9-ben. meg különben is mit lehet írni az év utolsó napján? csakis mindenféle hülye listát, hogy mi volt 2ezer8-ban és hasonló sztenderd baromságokat.

hát kb. annyira, mint szabó győző és szabó istván. bár tény, hogy mindketten a film világában ismertek. az egyik színész a másik rendező. még sincs semmi közük egymáshoz. azon kívül, hogy ugyanaz a vezetéknevük.